(Fotó: Meeri Koutaniemi)
Az ember boldogságra született. És ez nemcsak egy hangzatos szófordulat. Genetikailag szinte csak mi emberek vagyunk úgy kódolva, hogy képesek lehetünk igazán élvezni a testi együttlétet. Nők, férfiak egyaránt. Rajtunk kívül nem sok faj dicsekedhet ezzel – talán csak a delfinek, és a törpecsimpánzok.
Egy-egy orgazmus hihetetlen energiákat szabadít fel, a bedobódó hormonoktól napokig jókedvűek vagyunk, fülig ér a szánk, minden nehézséghez pozitívabban és türelmesebben állunk. Egy jó szex után még a nap is szebben ragyog. Sőt, az már csak hab a tortán, hogy nekünk embereknek megadatott az, hogy szinte az év bármely napján élvezhessük ezt a lehető legkifinomultabb és legrafináltabb módokon is. Partnerrel, vagy akár anélkül. És mi vagyunk az egyedüliek ezen a bolygón, akiknek sokrétű, évezredekre visszanyúló szexuális kultúrájuk van. Segédeszközökkel, filozófiai tanításokkal, kézikönyvek egész garmadájával.
És akkor most ezek után képzeld magad elé azt az ötéves, megszeppent pici lányt, akit egy nap az anyja, vagy a nagyanyja kézen fog, elvezet egy félreeső, koszos lyukba, ahol könyörtelen kezek a földre szorítják, szétfeszítik a combjait, és kimetszik a csiklóját. Esetleg a kis- és nagyajkakat is. Mindenféle fájdalomcsillapítás és fertőtlenítés nélkül. Rozsdás borotvapengével, késsel, egy élesebb üveg-, csont-, vagy kődarabbal – épp amijük van. Akadnak helyek, ahol ezután izzó fémmel kiégetik a sebet, és esetleg össze is varrják. Háromból egy gyerek nem éli túl. És aki túléli, élete végéig viseli a testi, lelki nyomait. Az egész világon évente körülbelül kétmillió kislányt csonkítanak meg így. Hajmeresztő mesékkel magyarázzák meg nekik, hogy miért is van szükségük erre a beavatkozásra. Például, hogy szebb lesz tőle a bőrük. Hogy bájosabb lesz az arcuk. Mert e nélkül nem lennének képesek majd gyereket szülni. Vagy, ha nem metszenék ki a csiklót, az idővel éppen akkorára nőne, mint egy pénisz…
Világszerte több mint 120 millió nő éli így megcsonkítva a mindennapjait.
Ezt nem a vallás, vagy a törvény diktálja, hanem a hagyomány. Ami azt mondja ki, hogy a nő a férfi tulajdona, aki azt kezd vele, amit csak akar. És ezek a férfiak azt tartják, hogy az a nő, aki soha nem is tapasztalta meg az orgazmust, nem fog utána vágyakozni. Az ilyen nőt sokkal könnyebb rövid pórázon tartani, akár a szó legszorosabb értelmében is.
Tévedés azt hinni, hogy ez a barbár szokás a világnak csak néhány eldugott zugában maradt meg – sokkal inkább az a helyzet, hogy a világon kevés olyan hely van, ahol ezt a hagyományt nem gyakorolják…
Natalie Riven-Roux & Daniel P. Campbell
