Régen azt hittem, ha egy férfi szerelmes beléd, akkor szőröstül-bőröstül akarja, hogy csak az övé légy. Nem akar osztozkodni senkivel. Még a mosolyodon sem.

Aztán kezdtem rájönni, hogy ez az egész párkapcsolatosdi valahogy rosszul van kitalálva.

De legalább fondorlatosan, az tuti.

Ha okos vagy, ugye, nem mész bele, mert előre látod a végét. De akkor orvul közbelép a nálad is okosabb biológia – vagy kémia –, ami gondoskodik arról, hogy a szervezeted a megfelelő időben a partvonalról különböző hülye hormonokat hajigáljon be a játékba, hogy azoktól zombi állapotba kerülve azt a zseniális, előrelátó agyadat a pályán kívül hagyd, és a fajfenntartásra koncentrálva ragaszkodj, elköteleződj, és baromira úszkálj a boldogságban!

Már amíg ezek a hormonok a játéktéren vannak.

Aztán a kispadon, higgadt fejjel ismét képes leszel átgondolni a történéseket, és hamar rájössz, hogy ez az egész cécó egy csapda, rengeteg áldozattal… De akkor már valószínűleg késő, és te ott csücsülsz egy berögzült, múltra épülő kapcsolatban, mert nem vagy elég bátor továbblépni, vagy nem is akarsz, és inkább biztonsági játékot játszol.

Csakhogy ezt már nem szerelemnek hívják. Mert amikor szerelmes voltál, az tegnap volt. De ma ma van, és holnap holnap lesz… Nem árt azonban résen lenned, mert a játékvezető lopva ismét megfújhatja a sípot, és akkor ismét pályára kell lépned, ha okos vagy, ha nem.

És akkor megint csak rajtad és a hülye hormonjaidon múlik, hogyan játszod le a meccsedet…

Látod? Talán nem is mi vagyunk a hibásak abban, hogy szép lassan lezongorázunk egy-egy kapcsolatban: Kialszik a tűz, és lassan kihűlnek az érzések…

Talán a genetikai kód a kulcsszó? Persze nem vagyok orvos-genetikus, sem történelemtudós, csak próbálok mezei összefüggéseket keresni. Mert gondolj csak bele! Az emberiség egy bizonyos genetikai kóddal született, körülbelül 25-30 évre hitelesítve. És utána vége, lehúzták a rolót. Mert belehaltál egy egyszerű gyomorrontásba. Vagy megevett a kardfogú tigris. Anno. Az őskorban. De azóta mindenféle szelekciók révén – megspékelve az orvostudomány vívmányaival – nyertünk még pár évet, és az egészet feltornáztuk mondjuk 60-ra. És akkor most itt állunk csodálkozva, tágra nyílt, kikerekedett szemekkel, és nem tudjuk, hogy szerelmileg mi a fenét kezdjünk ezzel a plusz 20-30 évvel…

Persze a gének leszarják a te szerelmi életedet. Nekik csak az utódnemzésre való buzdítás a feladatuk. Hogy emellett még az élvezet kedvéért is „imitálod" az utódnemzést, az már a te dolgod.

És imitálunk, mert szeretjük a szexet.

És nem mellesleg imádunk kortól függetlenül oda-vissza szerelmesnek lenni.

(Részlet  Szexofon c. könyvünkből)  

Natalie Riven-Roux és Daniel P. Campbell

A Facebook-on is megtalálhattok bennünket. Ott is olvashattok hasonló témájú írásokat és részleteket Szexofon c. regényünkből. Ha kíváncsiak vagytok ránk:  katt ide!

Szexofon c. felnőttkönyvünk megrendelhető www.szexofon.hu