Lehet, hogy mégis Barney Stinsonnak volt igaza a citromszabállyal. Az "Így jártam anyátokkal" nőcsábásza (akinek a gondolatai szinte kivétel nélkül saját maga, és a nők körül forognak, és aki állítja, hogy minden egyes nemzetközi konfliktus alapja lényegében a szexuális feszültség) szerint harminc másodperc bőven elég, hogy felmérjük a másikat az ismerkedés során, és eldöntsük, érdemes-e energiát fordítanunk rá. Mert ha a „szia mizu micsi tecel ismizünk” mélységű üzenetekre is jól reagál a kiszemelt nőnemű egyed, akkor harminc másodperc is elegendő, hogy tudd, nyert ügyed van. Ebben az esetben tényleg felesleges lenne mélyenszántó diskurzusokkal és szellemes csevejjel fárasztanod magad és rabolni mindkettőtök drága idejét.

Ha pedig a reakció nem túl biztató, szintén értelmetlen több energiát pazarolni rá, hiszen úszkál még elég halacska a tengerben, aki csak arra vár, hogy bekapja a csalidat és a horgodra akadjon.

Tehát a 30 másodperc – Barney szerint - mindkét esetben bizonyítottnak látszik.

És tapasztalataink alapján ez az internetes világban is valahogy hasonlóan működik. A Háló egy nem mindennapi találmány, ami a kezdetektől napjainkig szép lassan szinte mindenki életébe beszivárgott. Zseniális dolgokra lehet használni. Vagy legalábbis lehetne.

Ha annak idején valaki egy öngyújtót nyom az ősemberek kezébe, azok feltehetően valamiféle varázslatot gyanítanak mögötte, és nagyerejű talizmánként imádják. Plusz hozzá nem értésből néhanapján remek erdőtüzeket gyújtanak vele. A ma embere számára az internet is valami hasonló varázslatot jelent: kiváló eszköz, ami akkor is jól működik, ha történetesen nem értjük, hogyan, és azt sem, miként fér el rajta az a mérhetetlen mennyiségű információ. Aminek legalább a fele – ami még mindig végtelenül sok – szex.

Az ember úgy rendezi be a házát, hogy az javarészt az ő ízlését, vágyait, gondolatait tükrözze. Úgy öltözködik, olyan illatszert használ, olyan zenét hallgat, olyan ételeket eszik.

Egy kicsit az is vagy, amit megeszel, felveszel, meghallgatsz, megnézel, akivel barátkozol, amire vágysz…

Vajon mit mond el rólunk az a tény, hogy a netes információmennyiség legalább fele pornó? Azt, hogy kíváncsiak vagyunk? Vagy valami hiányzik az életünkből, és egyfolytában ezt hajszoljuk? Hogy a hétköznapi, kifelé mutatott életünk mögött van egy másik, szinte tébolyultan erotomán világunk, ami semmi másról nem szól, csak a szexről?

Ezek a kérdések nemcsak akkor merülhetnek fel az ember lányában, ha partnerkereső, vagy felnőtt oldalakra regisztrál és/vagy mélyen dekoltált, push-upos, csücsörítős szelfiket hajigál föl magáról százszám a világhálóra. Elég az is, ha állig begombolkozva, szendén mosolyogva, a munkád miatt iratkozol fel bármelyik népszerű közösségi portálra, és voilá, máris kapkodhatod a fejed ál-Ámorok tucatjainak egyszerre több oldalról rád zúduló nyílvesszői elől. Mert éles szemeikkel belátnak ám ők a zárt blúzod alá és a szemérmes mosolyod mögé is! Illetve odaképzelnek mindent, amit csak agyi kapacitásuk lehetővé tesz. Konkrétan tudják, hogy ők (napi tizenöt-húszan) az egyetlenek, akik miatt te a világhálóra regisztráltál. Ha ennek az ellenkezőjét gondolod, és ne adj isten a tudomásukra is hozod, a „nem” szócska hallatán/olvasván valahogy megőrülnek, és a három betű valamelyik részét szinte mindig, mindannyian félre-, vagy nem értik. Valahogy így:

– Ismerkedünk?
– Ne haragudj, nem.
– Hány éves vagy?
– Nem tudom, hogy éretted-e, mi volt a válaszom az első kérdésedre...
– Mivel foglalkozol?
– Mielőtt megszólítottál, nem nézted meg az adataimat?
– Nem.
– Akkor javaslom, nézd meg, ott mindent megtalálsz, ami publikus rólam…
– Jó. Hol laksz?
– Figyelj, nem szeretnék magántermészetű információkat megosztani senkivel. Ez nem egy partnerkereső oldal.
– Értem. De attól még ismerkedni lehet, nem?

Manapság válogatás nélkül műveli ezt magát menőnek képzelő, felnyírt hajú kamaszkorú, profilképén üdvözült mosollyal pózoló családapu, akiről elöl-hátul-oldalt, fürtökben lógnak kiskorú csemetéi, egyik karján kétfogú pelenkása, másikba kapaszkodva barátságosnak tűnő asszonykája. Sőt, ugyanezt teszi a nyugdíjkorhatárt jócskán meghaladó többunokás nagypapa is. (Ugyan gyerekkorunk óta ismerjük a mondást, miszerint vén kecske is megnyalja a sót – nincs ezzel semmi baj, de csinálja ott, ahol a só gazdája egyértelműen a tudtára adja beleegyezését.)

Ezek a kifinomult úriemberek természetesen szinte kivétel nélkül mind az ELTE-n, vagy Pannonhalmán végeztek. Legalábbis a megadott adataik szerint.

És még akkor is, ha annak idején nem ezt tanulták, nem így nevelték őket, nem ezt látták, most ez a trendi. Regisztrálni minél több általuk szexvadászmezőnek tekintett közösségi portálra, amik még véletlenül sem partnerkereső oldalak, de kicsire nem adunk, egyszer élünk, és egyébként is Istenkirályok vagyunk!

Ha az ember lánya jelen van akár a munkája miatt, akár mint magánszemély, bizony nem könnyű feladat állni a sarat ezen a virtuális játszótéren, és megpróbálni finoman, kulturáltan hárítani. Hiszen egy kattintással elszabadul a pokol. Bekerültél a vérkeringésbe, és ha akarod, ha nem, előbb-utóbb (jobb esetben utóbb – ami úgy a harmadik, maximum három szóból álló tőmondat után következik) hamis Ámorjaid rád zúdítják mindazt, ami az elméjük 99 %-át kitölti.  „Külc mesztelen képet”, vagy „alugyunk eggyütt” és „találkozzunk”, majd „van rajtad bugyi?”, „nyaljak alád!”, de főleg inkább "szexelnék veled”. És ha kikéred magadnak, a sértett férfiúi hiúság nevében sok esetben az „akkó töröjjé a picsába, kurva!” a válasz.

Szerencsére sok férfi tisztában van azzal, hogy egy közösségi portál több, mint pusztán virtuális játszótér „hülyegyerekeknek”. Nem az ő hibájuk, és még csak nem is az interneté, hogy még náluk is többen vannak, akik nem arra használják, amire kitalálták. Ennek is vannak szabályai, van etikettje - netikettje. És ezzel nem ártana tisztában lenni, mert ha ezt más helyen, más körülmények között (pl. utcán, munkahelyen, vagy telefonon keresztül) művelnék, azt már szexuális zaklatásnak hívnák…

Natalie Riven-Roux és Daniel P. Campbell

(Fotók: Pixabay)

Csajokról, pasikról, emberi és párkapcsolatokról, érzékiségről szóló egyéb írásainkat megtalálhatjátok a Facebook-on itt. Szexofon című felnőttregényünket  ide kattintva rendelhetitek meg. Kellemes időtöltést! N & D