(Fotó: Wallhaven-285975)
"A férfinek a szava is elakadt, mikor a lány ajtót nyitott. Melltartó, bugyi, harisnya és harisnyakötő volt rajta, csupa vörös selyem és fekete csipke. Úgy állt ott a tűsarkújában, keresztbe vetett lábbal, kezét az ajtón nyugtatva, mint a bujaság hús-vér szobra.
– Valami igazán szenvedélyeset szeretnék! – a férfi hangja máris rekedt volt az izgalomtól. – Őrjíts meg!
– Gyere be… – súgta Szandra, majd megmarkolta a férfi nyakkendőjét, és olyan közel húzta magához, hogy az még a parfümje illatát is érezte.
Az érzéki aroma – rózsa és karamell szokatlan, szexi elegye – az orrán keresztül azonnal a gerincvelejéig futott le, s hirtelen elöntötte a forróság. Talán a látványtól, talán a szobát betöltő halk, izgató zenétől, talán a szenvedélyes mozdulattól volt… talán mindháromtól egyszerre. Megbabonázva állt a nő előtt, s már nem tudott tiszta fejjel gondolkodni. Hagyta hát, hogy magával ragadja a pillanat hívogató, kéjes ígérete.
A lány lassan elengedte a nyakkendőt, s miközben száját lágyan a férfi szájára tapasztotta, karját a nyaka köré fonta. Ujjaival finoman beletúrt a hajába, s közben engedte, hogy a csípőjük összeérjen.
Minden porcikájával arra vágyott, hogy a másik átölelje, s ahogy a férfi mind a tíz ujja végigsiklott a testén, a nyakától lefelé a gerince mentén, végigsimítva a fenekét, centiről centire lopakodva be a csipkés harisnyatartó pántjai alá, felsóhajtott. Aztán ahogy a két tenyér megérintette forró, selymes, meztelen bőrét, s hirtelen elemi erővel markolta meg és rántotta még szorosabban magához, a lány felkiáltott.
– Érzed? – suttogta a férfi Szandra szájába. – Érzed, mennyire akarlak?
– Mmm… – dorombolta a nő, s a száját egy pillanatra sem vette el a férfiétől, aki egészen a falhoz nyomta. – Érzem...
Lágyan csókolóztak, nyelvük komótos csatát vívott, s eszük ágában sem volt elengedni a másikat. Aztán a lány hirtelen kicsusszant a férfi bal karja alatt, és szorosan mögéje állt.
– A tenyereddel támaszkodj a falnak… – a hangja ugyanolyan simogató volt, ugyanakkor volt benne valami finom él, amitől a férfi érezte, hogy ez most nem kérés, hanem utasítás. – Szét a lábakat! Még!
Majd, hogy nagyobb súlyt adjon a szavainak, benyomta jobb térdét a férfi lábai közé, alig észrevehető, de határozott mozdulatokkal késztetve mind nagyobb terpeszre.
– Ez az… – suttogta, majd óvatosan előrenyúlt, és kibontotta a nyakkendőjét. – Most bekötöm vele a szemedet. A kezeid maradjanak a falon! Nem érinthetsz velük! És nem is láthatsz!
A férfi mosolyából érezhető volt, hogy élvezi a helyzetet, s olyan engedelmesen tűrt, mint aki komolyan veszi a játékot.
Szandra előrenyúlt, s ujjai hegyével alig érintve a férfi mellkasát és hasát, kínzó lassúsággal kezdte kigombolni az ingét. Mutatóujja körmével kígyózó vonalat húzott közvetlenül az öv magasságában. Érezte a férfi finom borzongását, ami lassan folyamatos reszketéssé vált. Lehúzta róla az inget, majd a nyakkendővel bekötötte a szemét.
– Most vissza a falhoz! – súgta édes-rekedt hangon a fülébe. – És kezeket fel!
Könnyed, alig-mozdulat volt – bár a legtöbb férfi sohasem leste el a fortélyát – kikapcsolni a melltartót, majd elhajítani. Belebújt az ingbe, de nem gombolta be.
Szorosan a férfi mögé állt, s az a hátán érezte a nő telt melleit, kemény mellbimbóit, forró leheletét. Aztán Szandra puha tenyerét, ahogy az átöleli, lassan végigsimítja a mellkasát, aztán a hasát, s a finom, kíváncsi ujjakat, amik egyre lejjebb és lejjebb siklottak… de gonosz rafinériával valahogy mindig a cél előtt torpantak meg.
Hosszú, harisnyába bújtatott lábát, akár egy éhes óriáskígyót, lassan ráfonta a férfiéra, s most már ő is meg-megremegett. Forróság áradt szét a testében, s egyre nehezebb volt uralkodnia az őrjítő vágyon, hogy lehúzza a cipzárt, hogy benyúljon és megmarkolja azt, ami kizárólag az övé.
De még nem jött el az ideje..."
(Részlet Natalie Riven-Roux és Daniel P. Campbell Szexofon című könyvéből)
(Fotó: Wallhaven-394630)
Ha kíváncsiak vagytok egyéb írásainkra és Szexofon című felnőttkönyvünkre, a Facebook-on is megtalálhattok bennünket. Katt ide!
