Fotó: Wallhaven

Történt már valaha veled olyan, hogy menthetetlenül eltévedtél? Félelmetes, ugye? Hát még külföldön, egy idegen nagyvárosban! Pedig nagyszerűen indult a nyaralás, gyönyörű idő volt, szép helyeken jártatok és lenyűgöző dolgokat láttatok. Sőt, még a helyi specialitásokból összeválogatott ebéd is finom volt. Ami után jólesett egy pohár finom vörösbor – na jó, a hangulatra való tekintettel lehet, hogy több is -, és mire végigálltad a sort a zsúfolt vendéglő egy szem toalettje előtt, és végeztél az orrpúderezéssel, a többiek már nem voltak sehol.

Murphy mobiltelefonja természetesen mindig ilyenkor merül le, és töltőt nem sokan hordunk magunknál. Persze a teli tálcákkal egyensúlyozva cikázó pincérek sem látták, merre indult kissé zilált társaságod.

De azért nyugodj meg, nem fogsz sokáig egymagad ácsorogni! Egy forgalmas nagyvárosban, nyár derekán, egy felkapott vendéglő előtti téren hamarosan jön majd valaki, hogy segítsen.

A dédnagyapám korában valószínűleg egy jó házból való úriember, kifejezetten olyan, aki tudja, hogyan kell egy kritikus helyzetet kezelni. Egy perc, és már meg is oldotta a problémádat. Legalábbis a filmeken.

És manapság? A színes forgatagban előbb-utóbb akad valaki, aki rád akar majd sózni valami bóvlit – ha szerencséd van, egy még épp működőképes telefontöltőt.  

De légy nyugodt, ha nem vagy ennyire mázlista, akkor is néhány perc leforgása alatt érkezik a felmentő sereg.

És senkit nem fog érdekelni, hogy a történeted mennyire hihető, vagy sem. Viszont az, hogy a telefonod lemerült, és a véralkoholszinted szemmel láthatóan már órákkal ezelőtt meghaladta az elővigyázatossági szintet, külön dicséretet érdemel. Legalábbis önkéntes segítőid szemszögéből nézve. Merthogy végre itt egy nő - bocsánat, úgy értem: egy potenciális punci -, aki könnyen és következmények nélkül megszerezhető!

Kínálnak majd telefontöltőt, ami éppen kompatibilis a te készülékeddel. És mit ad Isten, pont akad egy a közeli motelszobájukban.  A dugig feltöltött minibár mellett. Hogy ihassatok még egy keveset zsenge barátságotok örömére. Persze lehet, hogy hormonálisan már csak a szomszédos sikátorig bírják…

Micsoda? Hogy fényes nappal, egy lüktető nagyváros kellős közepén berángatnának egy szűk utcácskába?  A huszonegyedik században? Neeem… ilyen nincs.

Ugye?

Ajánljuk mindenki figyelmébe a mellékelt videót, aminek magyar verzióját nem találtuk, de nyelvtudás nélkül is – sajnos – tökéletesen érthető. Merthogy Madridban épp a fent vázolt szituációt kelti életre egy stáb egy csinos színésznő és egy rejtett kamera segítségével.

Riasztó eredménnyel…

Ugye.

A Facebook-on még több írást és részleteket is olvashatsz hamarosan megjelenő Szexofon című felnőttkönyvünkből. Ha érdekel: katt ide!  Kellemes időtöltést, mosolygós napot! 

Natalie Riven-Roux és Daniel P. Campbell