A tökfőzelék a legfinomabb étel.
Justin Bieber a világ legjobb énekese.
A pénz boldogít.
Ellenvélemény?
Mi emberek általában azokat a társainkat szeretjük a legjobban, akik mindenben egyetértenek velünk, és azt mondják, amit hallani szeretnénk. Másfelől pedig azokat gyűlöljük leginkább, akiknek a véleménye, ízlése, vagy gondolkodása erőteljesen eltér a miénktől. Könyvünk megírása közben számtalanszor találkoztunk ezzel a kettősséggel, a „jó ez így?”, „nem gáz?”, „hogy lehet, hogy emberek így gondolkodnak?”, „ez eltér az én véleményemtől” kérdéseivel, és újra meg újra arra a következtetésre jutottunk, hogy sokfélék vagyunk, és ugyanazt a dolgot néha még mi magunk is egy másik alkalommal másként éljük meg. Úgyhogy nem nagyon jelenthetjük ki, hogy csak igen, vagy csak nem, csak fehér, vagy fekete. Sokkal valószínűbb, hogy a szürke valamelyik árnyalatáról beszélünk. (az ötven közül :) ) A világ ennél jóval bonyolultabb és színesebb.
Ezért is örültünk nagyon, amikor egyik kedves ismerősünk, Várszegi Réka Life-Coach oldalán a következő írással találkoztunk, amivel abszolút egyetértünk (és nem azért mert Ő ezt akarja hallani :D )
„Vannak erénynek gondolt marhaságaink. Közhelyek, amiknek semmi valóságtartalmuk nincsen. Az egyik személyes kedvencem az „Őszinteség mítosza”.
Ez az „én őszinte ember vagyok, és megmondom a szemedbe amit gondolok” nagy kedvencem. Ráadásul az össztársadalmi néphülyítés ezt úgy tarja számon, mint valami húdepozitív jellemvonást.
Nos…nézzünk mögé egy kicsit… :)
Tulajdonképpen ez nem más, mint önigazolás.
Megideologizálod, hogy miért van jogod kendőzetlenül a másik szemébe vágni róla a kellemetlen véleményedet, és még büszke is vagy magadra, mert „őszinte” vagy. Pedig csak bunkó és tapintatlan.
Összekevered a saját szubjektív véleményedet a Nagy Egyetemes Igazsággal, és nem veszed észre, hogy az, amivel a másikat vádolod nem más, mint csak egy nézőpont. Méghozzá a tiéd. És egyáltalán nem kell, hogy az övé ugyanaz legyen. Megvan a joga a saját nézőpontjához, ahogy neked is a sajátodhoz.
Nem beszélve arról, hogy aki minimális mértékben is jártas a pszichológiában, az pontosan tudja mit jelent a „kivetítés” szó. Egyszerűen fogalmazva annyit tesz, hogy saját elfogadhatatlan tudattartalmainkat „átruházzuk” valaki másra. És az alapszabály az, hogy minél több érzelmet viszünk a dologba, minél inkább felháborodunk, minél inkább küzdünk, minél inkább megsértődünk, annál inkább kéne a saját portánk előtt söprögetnünk.
Tudod mikor vagy őszinte? Ha magadat éled, és békén hagysz másokat, hogy ők is magukat éljék. Ha mersz a saját törvényeid szerint élni, de elég rugalmas vagy változtatni is azokon, ha már nem szolgálnak téged.
Miért fontos egy embernek, hogy mások pontosan olyannak lássák a világot, mint ők, pontosan úgy gondolkodjanak, mint ők? Mert fél. Fél attól, hogy nincs igaza, és szövetségeseket keres. Túl gyáva ahhoz, hogy megengedje, hogy a másik is önálló egyéniség legyen, önálló döntésekkel és véleményekkel.
Más kérdés az, ha valaki megkérdezi tőled a véleményedet. Ha kíváncsi a nézőpontodra. Akkor elmondhatod, nyugodtan. Elmondhatod a saját álláspontodat, a saját gondolataidat, csak ne követeld hisztérikusan, hogy a másik igazat adjon neked.
Te így látod. Jó. Rendben van.
Ő meg úgy. Ez is jó, és ez is rendben van. :)
<3 „Nemet mondani másoknak: ez része a felébredésnek, ez gyönyörű. A felébredés része, hogy úgy éled az életedet, ahogy helyesnek találod. Értsd meg: ez nem önzés. Önzés az, mikor másoktól azt követeled, hogy úgy éljenek, ahogy te helyesnek látod. Az önzés. Nem önzés, ha úgy éled a saját életed, ahogy helyesnek látod.” <3
Anthony de Melo”
(Fotó: Pixabay)
Látogass el Facebook-oldalunkra, ahol ovashatsz tőlünk férfiakról, nőkről, párkapcsolatról, erotikáról szóló érdekes, szókimondó írásokat. Ha érdekel a téma, katt ide! Mosolygós napot!
Natalie Riven-Roux & Daniel P. Campbell
